A német páncélosok a II. világháborúban


 

1) Kezdetek

Az I. világháború elkeseredett lövészárokharcait hatalmas emberveszteségek és akár az évekig megrekedt frontok jellemezték. Ennek megoldásaként az akkori Brit Birodalomban kezdődött egy fejlesztés, amelynek célja egy “szárazföldi csatahajó” létrehozása volt. Érdekesség, hogy az ötlet nem volt teljesen új, Leonardo Da Vinci már a XIV. században papírra vetette ezen irányú elképzeléseit (Biblioteca Reale, Fol 1030). Az első teljes értékűnek nevezhető harckocsi 1916-ban mutatkozott be Mark I.-es néven, amely hozzájárult az antant hatalmak győzelméhez és alapjaiban megváltoztatta a szárazföldi hadviselés történetét.

Képtalálat a következőre: „leonardo da vinci tank”

 Leonardo Da Vinci tervei

 

Az I. világháborút lezáró békeszerződések megtiltották Németországnak, hogy előállítson és hadrendben tartson páncélos járműveket. Ennek ellenére titkos tervezőmunkát folytatott Szovjetunióval Gross traktor néven, melynek célja a német páncélos haderőnem létrehozása volt. A ’30-as év elején Adolf Hitler hatalomra jutásával azonban sebességet váltott a német hadsereg (Wehrmacht) fejlesztésének menete. A német hadvezetés – szemben az összes többi országgal – a harckocsi egységeket nem a gyalogság támogatására szolgáló, lépésben haladó egységeként kezelte, hanem egyszerre bevethető, nagy tűzerejű, gépesített, elkülönített és gyorsan mozgatható haderőnemként. A gyors csapásmérésre képes páncélos járművek adták taktikájuk gerincét és ezzel megszületett a Blitzkrieg, vagyis a villámháborús stratégia – bár a német hadsereg sosem használta ezt a kifejezést katonai terminológiaként. A ’40-es évek elején a Wehrmacht több mint 2500 harckocsival rendelkezett, melyek döntő többségében könnyű és közepes (20-22 tonna) páncélosok voltak, mint például a Panzer III./ IV. Képtalálat a következőre: „blitzkrieg”

Német páncélosok a “30-as évek végén, jól láthatóan magas a könnyű tankok aránya

1939. szeptember 1.-én a német hadsereg lerohanta Lengyelországot és ezzel elkezdődött a II. világégés. A lengyel hadsereg a világ ötödik legnagyobb létszámú serege volt abban az időben, de az elavult haderőnemeknek és a motorizált egységek hiányának köszönhetően, nem tudott mit kezdeni a Wehrmacht gépesített egységeivel és a harcokba belépő (Molotov-Ribbentropp paktum) illetve szovjet oldalról érkező támadással szemben. Lengyelország – köszönhetően a német páncélos hadtestek által nyújtott villámháborús stratégiának – szeptember 27.-én kapitulált, melynek hatására az elkövetkező évek a sikeres nyugati hadjáratoktól voltak hangosak.

 

Képtalálat a következőre: „german tanks paris”1940 Párizs, győzelmi felvonulás

 

1941. június 22.-én újra megnyílt a keleti front a Barbarossa hadművelet keretében, mely a világtörténelem legnagyobb méretű csapatösszevonását eredményezte. Számokban kifejezve ez 3,5 millió katonát, több ezer páncélost és légi járművet jelentett, amely a német hadigépezetet erősítette. Ezzel elindult a Führer ‘Lebensraum’ elképzelésének megvalósítása, vagyis a Szovjetunió területének elfoglalása. A korábban alkalmazott Panzer III. /IV. típusú könnyű illetve közepes harckocsiknak jelentős kihívást jelentettek a szovjet KV-1 és T-34 típusú páncélosai a keleti fronton. A képzetlen szovjet személyzetnek és a nyersanyaghiánynak köszönhetően még nem jelentett leküzdhetetlen nehézséget a német alakulatok számára, de ezzel új irányt vett a német nehézpáncélosok fejlesztése.

 

2) A TIGRIS színre lép

A nehézpáncélosok fejlesztését Hitler kiemelt projektként kezelte és azt személyesen felügyelte. A meghirdetett pályázatra több tervezőirodától is érkezett ajánlat, többek között a MAN-tól,  Daimler-Benztől, Henscheltől és magától Porsche-tól is. A beérkező tervek elbírálása után Henschel és Porsche terveit fogadták el és VK 3001(H) illetve VK3001(P) kódnéven futtatták tovább a projektet. A kód első két számjegye a tervezett tömeget tonnában jelenti, míg az utolsó két szám a típusszámot.

1941.-ben, a keleti frontról zsákmányolt T-34-es vizsgálata után, felborították az addigi elképzeléseket és új pályázatot írtak ki. A harckocsiknak már az alábbi elvárásoknak  is meg kellett felelni: immár 1500 méteres távolságról, 100 mm-es páncélzatot is le kell küzdeniük úgy, hogy 45 tonnánál nagyobb tömeggel nem rendelkezhettek. Hitler, aki maga is felügyelte a munkát, elvárta, hogy az új harckocsi ne csak a bemutatás pillanatában, de még éveken keresztül is legyőzhetetlen fegyver legyen. Ennek következtében az új fejlesztés ismét új kódszámokat kapott: VK4501 (H) és VK4501 (P). Mindkét tervezőiroda a hírhedt 8,8 centiméter átmérőjű Flak 18 légvédelmi löveg átalakított verzióját, a KwK36 löveget szánta a harckocsi fő fegyverzetének. Azonban az elvárásokat messze felülmúlta a löveg, ugyanis volfrám-magvas páncéltörő lövedékkel akár 2000 méterről is átütötte az előírt 100mm-es páncélzatot.

Porsche alapjaiban egy benzinmotoros, ugyanakkor elektromos meghajtású harckocsit tervezett, mellyel évtizedekkel megelőzte kora gondolkodását: immár a benzinmotor csak az áramot szolgáltatta a generátornak, amelyen keresztül elektromotorok hajtották meg a harckocsit. A tanktest hagyományos felépítésű volt, merőleges lemezekkel, hasonlóan a korábbi Panzer III./IV-esekhez, de a torony a tankest első részén helyezkedett el szemben a hagyományos középtornyos elrendezéshez.

Képtalálat a következőre: „VK4501 (P)”Porsche által tervezett Tigris VK4501(P)

 

Se Henchel, se Porsche nem tudta maradéktalanul megvalósítani a súlyra vonatkozó előírást(45t), ami harctéri körülmények között később jelentősen csökkentette a Tigris harci potenciálját. Végül Henschel előbb befejezte a prototípust, mely jobban szerepelt a Hitler által megszemlélt teszteken, mint Porsche Tigrise. A jobb eredmények és a könnyebb gyártástechnológia miatt, ezt a típust választotta a Fegyverügyi Hivatal az első 1500 darabos sorozatgyártásra, melynek típusjelölése Panzerkampfwagen VI lett.

A későbbiekben pedig, a Porsche által elkészített harckocsi-alvázakat az Elefánt páncélvadász alapjaként használták fel.

A sorozatban legyártott Tigris tank homlokpáncélja 110-120 mm vastagságú volt, amely a korabeli ellenséges harckocsik számára (Sherman, T-34, Churchill) áthatolhatatlannak bizonyult. A precíziós célzórendszernek és a brutális lövegnek köszönhetően pedig az ellenséges tankok lőtávolságán kívül tudta elpusztítani a támadó harckocsikat. Ezt az is mutatja, hogy a szövetségesek 5-6 darab Sherman, illetve 8-9 darab T-34 elvesztésével számoltak, hogy megsemmisíthessenek egy Tigrist.

 

Képtalálat a következőre: „tiger tank”Panzerkampfwagen VI

Ahhoz, hogy szemléltessük a harckocsi erejét, tekintsük meg egy korabeli beszámolót Kurt Rieder könyvéből:
„Az amerikai harckocsizók ekkor úgy döntöttek, hogy kihasználják létszámfölényüket, és lerohanják az ellenséges páncélost. Mire elhalt az ágyúzás zaja, a magányos Tigris megsemmisített egy Easy-8 Shermant, és kilőtte mindhárom M10 páncélost. Jon említette, hogy 18 becsapódási nyomot látott a Tigris felületén, még mielőtt az visszavonult az erdő mélyére. Az amerikaiak támogatást kértek. Egy új harckocsi érkezett, amelyet Jon „Tigrisgyilkosnak” nevezett. (…) Jon elmondta, hogy a „Tigrisgyilkos” két lövést adott le a Tigrisre: az egyik elhibázta, a másik pedig hatalmas szikraesőt verve lepattant a homlokpáncélról. A Tigris ráfordult a célpontra, és átlőtte az M36 motorterét, és a jármű azonnal felrobbant…”

WOTINFO fényképe.

Az 503. nehézpáncélos zászlóalj 231-es sorszámú Tigrise, amin 227 becsapódott találat volt megszámolható.
A tank mindezek ellenére működőképes maradt!

 

Mindemellett jelentős hibái is voltak a Tigrisnek, hiszen a sorozatgyártás megkezdése előtt nem tesztelték valós harctéri körülmények között a tankokat. A meghajtás elemei nehezen viselték a nagy tömeget, ezért rendszeresek voltak a meghajtást érintő meghibásodások. Ezen felül az összetett technológia és a gyártáskapacitás szűkössége miatt a sorozatgyártásban is jóval alacsonyabb mennyiséget voltak képesek előállítani, mint a szövetségesek. Az alábbi diagram bemutatja, az újonnan gyártott és a harctérről visszaérkező felújított harckocsik mennyiségét a sorozatgyártás megkezdésétől a háború végéig:

 

 

A(z) diag1.jpg megjelenítése

 

 

Jól látható, hogy a legyártott illetve felújított példányok száma nem éri el egyik hónapban sem a havi 700 darabot szemben a szovjet T-34-es páncélos átlag 2 500 darabos gyártási számával. Nem meglepő hát, hogy egy ismeretlen kanadai harckocsizó mondata szállóigévé válhatott:”A Tigrisekben egyetlen jó volt, mégpedig az, hogy kevés volt belőlük.”

 

3) Tigris II. alias Királytigris

Képtalálat a következőre: „Gyongyos tank”
 Királytigris 1944. Gyöngyös 503. nehézpáncélos zászlóalj

 

A szövetségesek a Tigris harcérintkezései során(keleti illetve nyugati front) megtapasztalták, hogy a jelenlegi harckocsik nem veszik fel a versenyt a német nehéz páncélossal ezért további fejlesztésre kényszerültek. Ennek köszönhetően született meg a Sherman Firefly és a szovjet nehéz páncélos IS(Z) sorozata, s mivel a reakció akciót vált ki, így a német oldalon is folytak tovább a fejlesztések. A Királytigris avagy a Panzerkampfwagen VI B tervezésében szintén Henschel, Porsche és a Krupp Művek vettek részt. Fontos kiemelni, hogy a Királytigris tervezésekor már felhasználták a Tigris és a Párduc harctéri tapasztalatait. Az egyik legjelentősebb fejlesztés az effektív páncélvédelemben rejlik. Az alábbi képen látható, hogy, ha egy lövedék merőleges csapódik be 100 milliméteren kell áthatolnia, míg a egy 45 fokos döntés esetén már 147 milliméteres vastagságú páncélt kapunk, holott  a vastagságot ténylegesen nem növeltük.

 

Képtalálat a következőre: „effektív páncél”
Képtalálat a következőre: „Panther tank”

Látható is, hogy a Párduc döntött homlokpáncélját örökölte, így növelték a páncél effektív vastagságát

 

 
A háború befejeztéig a Királytigris – az említett megnövekedett páncélvédelemnek köszönhetően – frontálisan szinte elpusztíthatatlan volt a szövetséges harckocsik számára.
A Panzerkampfwagen VI B esetén a bevált 8,8 centiméteres Kwk36-os lövegének hosszát megnövelték, ezáltal a lövedék hosszabb időt töltött a csőben, így a kezdősebesség 30%-al növekedett. Ezáltal nőtt a kinetikus energia, ami a romboló erő jelentős növekedéséhez vezetett, az új löveget pedig KwK73-as nevet kapta. A Királytigrist ugyanaz a Maybach HL 230 P30-as motor hajtotta, mint a Párducot, de amíg a párduc 45.4 tonna volt, addig a Királytigris 68.9 tonnát nyomott, így sajnos itt sem sikerült kiküszöbölni a hatalmas súlyból eredő meghibásodásokat.

Képtalálat a következőre: „königstiger”
A lenti diagramból láthatjuk, hogy háború vége felé jelentkező alapanyag és gyártáskapacitás hiánya miatt nem tudtak olyan mennyiséget gyártani, mint akár a Tigris I. szériából. Részt vett az Ardenneki offenzívában, ahol Hitler még megpróbálta magához venni a kezdeményezést a nyugati fronton, de jelentős hatást már nem ért el. Sokat elmond, hogy az odaveszett tankok jelentős részét maga a személyzet pusztította el meghibásodás vagy üzemanyaghiány miatt és nem ellenséges tűz által veszett oda.

 A(z) diag2.jpg megjelenítése

4) A soha be nem teljesült álom: Maus szuper(nehéz)-páncélos

A szupernehéz-páncélos fejlesztését 1941-ben kezdték el a Krupp Műveknél, a korábban említett szovjet nehéz-páncélosok ellenpólusaként. Először a Tigris tank továbbfejlesztését célozták meg, de a német hadvezetés 1942-re leállítja a projektet és egy még nagyobb páncélos tervezésére szólítja fel a vállalatot. A március 22-én kiadott parancsban az OKW egy teljesen új, legalább 100 lőszer befogadására képes és 100 tonnás (!)konstrukció prototípusát rendeli meg a Krupp Művektől. A két tervezőzseni, dr. Müller(Krupp Művek) és Ferdinand Porsche professzor, azonnal neki is látott a munkához, azonban még fel sem skiccelték az első vonalakat, amikor a Führer magához rendelte őket személyes beszélgetésre.

A Führer fejében ugyanis már egy új, az előzőnél is grandiózusabb terv bontakozott ki: egy 120 tonnás, a lehető legnagyobb lövegekkel felszerelt, “elpusztíthatatlan” harckocsi vízióját tárta a szakemberek elé; – Hitler olyan ember volt, aki szeretett nagyot álmodni.

Képtalálat a következőre: „maus panzer”

A két mérnök több lehetőséget is megvizsgált: többek között a 127 milliméteres haditengerészeti, a 128 milliméteres légvédelmi és a meghosszabbított csövű 128 milliméteres löveg alkalmazását mérlegelték. 1943 elején azonban újabb fordulat zavarta meg a mérnökök munkáját: Adolf Hitler ismét magához rendelte a fejlesztésért felelős szakembereket, és újabb utasításokat adott, amelyek szerint a készülő prototípust (az eddigi tervektől eltérően) 128 és 75 milliméteres lövegekkel kellett ellátni, a sorozatgyártású darabokat pedig képessé kellett tenni a 150 milliméteres KwK 44 L/38, vagy a 170 milliméteres KwK 48 hordozására.Ha egyszer valakit elkap a megalománia…

Hogy pontosan lássunk: csak a kisebb löveg is majdnem egy Tigris II tűzerejével bírt. Az első (fából készült) modellt 1943 május elsején mutatták be Hitlernek, aki nagyon meg volt elégedve a látottakkal, és azonnal 150 darabos szériát rendelt a harcjárműből.

Az első (még torony és löveg nélküli) prototípus 1943 karácsonyára készült el. A tesztek során kiderült, hogy az eredetileg repülőgépek számára kifejlesztett, módosított Daimler-Benz MB 509 motor a tervezett 20 km/órás sebességgel szemben mindössze 13-14 km/órás sebességgel képes mozgatni az irdatlan acélmonstrumot, pedig az akkor még sem toronnyal, sem löveggel nem volt felszerelve; ebből adódóan sem a motor, sem a futómű nem bírta el az irdatlan tömeget.

A tesztelés tovább folyt: a második, V2 jelű továbbfejlesztett prototípus 1944 márciusára készült el. Az új Egér elődjénél erősebb motort, új tornyot és löveget, valamint átalakított futóművet kapott. Az első tesztek során bebizonyosodott, hogy a 128 KwK 44 és a koaxiálisan beépített 75 milliméteres KwK 44 egészen elképesztő rombolóerővel ruházza fel a szupernehéz harcjárművet. Könnyedén leküzdött bármilyen ellenséges páncélost, a kolosszus mozgatásáért felelős motor azonban (a folyamatos fejlesztések ellenére) még mindig erőtlennek bizonyult. Emiatt a motor fejlesztését kezdték el, egy teljesen új motort kezdtek el tervezni, ami megfelelt volna ehhez a nagy tömeghez.

A motor gyártása nem kezdődött el anyaghiány,  valamint a gyárakat ért sorozatos bombázások miatt. Ennek ellenére a Maus-on az utolsó pillanatig folytatódtak a munkálatok, mivel Hitler mindenáron Sztálin elé akarta állítani a 188 tonnás acélszörnyet.

Képtalálat a következőre: „maus panzer”

A közel 190 tonnás Maus V2 további sorsa nem teljesen tisztázott – és bár egyes visszaemlékezések szerint részt vett a Kummersdorf körüli harcokban, valószínűsíthető, hogy soha nem került bevetésre.

A prototípusok utóéletéről is több legenda szól, s szinte mindegyik azon alapul, hogy a németek (a visszavonulásuk alatt) felrobbantották őket:

  • I. összeesküvés-elmélet: A Mausot a kummersdorfi gyakorlótéren felrobbantották, nehogy az oroszok kezére jusson a harckocsi. Miután bevonultak erre a területre, az orosz csapatok átfésülték az egészet, ahol rábukkantak a Maus roncsaira. A roncsok után megtaláltak a német tesztek során készült képeket és terveket. A roncsokat Oroszországba szállították, majd nem kevés fejvakarással az orosz mérnökök helyreállították a harckocsit.
  • II. összeesküvés-elmélet: Az a V1 példány, amelyet  már felszereltek a V2 tornyával, túlélte a háborút, majd orosz csapatok kezére került. A V2 teljesen megsemmisült. Ami biztos, hogy az oroszok 1951 után tesztelték, de a hozzáfűzött reményeket soha be nem váltó típusként elkönyvelték és a rendszerváltásig valahol a rozsda ette. A Kubinkai Múzeum megnyitása után a múzeumba került, itt felújították és újrafestették. A Maus 1993 után kaphatta a végleges színét, mert az azelőtt készült felvételeken egyszínű a harckocsi teste.

5) Egyedi kitérő: Sturmtiger (Rohamtigris)

 A Rohamtigrist a sztálingrádi ütközet ihlette, és nem kisebb személyiség koponyájában fogant meg ötlet, mint magának Adolf Hitlernek. A nevével már találkoztunk a mai posztban, mert igencsak kedvelt mindent, ami nagy és páncélos. A germán mérnökök lecsupaszítottak egy Tigris I vázat, erre erősítettek egy rendkívül erős páncélzatot (80-150 mm közöttit), megtűzdelték egy MG-34 géppuskával és a széria-Tigris L 230 P45 sorozatszámú motorjával (amely a kezdetekkor 697 lóerőt tudott, de később a túlterhelésből adódó problémák miatt 600 lóerőben maximalizálták a teljesítményét). Ezután felszerelték – a Kriegsmarine számára kifejlesztett – 380 milliméteres Raketenwerfer 61 típusú rakétavetővel és kész is lett a második világégés legnagyobb tűzerejű páncélosa.

1943. október 20-án a jármű prototípusát bemutatták Hitlernek, akinek – immár közismert megalomániájához híven – nagyon tetszett a monstrum. 1943-ban havi 10 darab Rohamtigrisben határoztak meg a gyártási kvótát, ennek ellenére az általános nyersanyaghiány miatt a háború alatt mindösszesen 18 darab Sturmtiger készült. A nyersanyaghiány miatt csak a frontról visszaérkezett Tigris I tankokat tudták felhasználni.

Ejtsünk pár szót arról is, miért is érdemelte ki a tiszteletet és a rettegést: a fegyver lövedékeinek hossza 1489 milliméter, míg tömegük típustól függően 345 és 351 kilogramm volt. A rakétavetőből kétféle gránátot lehetett kilőni: a 125 kilogramm robbanóanyaggal töltött, repesz-rombolóhatású Raketen Sprenggranate 4581-et, és a kumulatív töltetű Raketen Hochladungsgranate 4592-t, amely 2,5 méter vastag megerősített vasbetonon (!) volt képes lyukat ütni.

Mindössze 317 darab 380 milliméteres repesz-romboló lövedék jutott el a csapatokhoz. A rakétavető elsütésekor keletkező hajtógázok a csövet körülvevő nyílásokon át távoztak. Sajnos ezáltal kilométerekről is jól észrevehető volt, amikor egy Rohamtigris tüzelt.

De szerencsénkre (és mások szerencsétlenségére) ezt a remekművet be is vetették, s itt alább olvashatjuk, hogyan is teljesített harci körülmények között.

A Rohamtigrisek első helytállására Varsóban került sor, ahol részt vettek az augusztus 1-én kitört felkelés leverésében. Ekkor alkalmazták a Sturmtigert először (és egyben utoljára) arra, amire tervezték és amire a legalkalmasabb volt: utcai harcokra és épületek lerombolásra.

Ezután a nyugati fronton teljesítettek szolgálatot. Az ardenneki offenzívában hét Rohamtigris vett részt, ahol bebizonyosodott, hogy a harcjármű a szövetségesek által alkalmazott páncélelhárító fegyverekkel gyakorlatilag kilőhetetlen, köszönhetően a 150 milliméteres homlokpáncélnak. Állítólag az egyik ütközetben (1945 januárjában) a harctéri jelentések szerint egyetlen lövéssel 3 Sherman tankot tett harcképtelenné – erre azonban megcáfolhatatlan forrást nem találtam.

Természetesen mint mindennek, ennek a monstrumnak is voltak gyenge pontjai. Legnagyobb problémát a muníció mennyisége okozta, pontosabban ennek a hiánya. Alapesetben 12 rakéta fért el a tankban ezen kívül volt lehetőség egyet csőre tölteni, egyet pedig a töltőállványra helyezni. Utóbbit nem nagyon alkalmazták, így rendszerint 13 rakétával indultak neki a frontnak.
A másik alapvető gyengesége a Tigrisekre jellemző hiba volt azaz a mozgékonyság hiánya és a megbízhatóság. Mivel tömege jóval nagyobb volt az alapjául szolgáló Tigrisnek (olyan bő 6-7 tonnával, ami barátok közt sem elhanyagolható), így ez a megbízhatóság és gyorsaság rovására ment; a veszteséglistára nagyobb mennyiségben kerültek meghibásodás miatt, mint az ellenség tüzének következtében (!). Ezek figyelembevételével is a Rohamtigrisnek nem volt párja a harcmezőn, hatalmas tűzerejüknek köszönhetően nem csak támadáskor, de védelmi fegyverekként is kiválóan bizonyítottak, és eredeti feladatkörük mellett páncélvadászként is helyt álltak.

Akcióban a Rohamtigris:

 

Ezen tények alapján kijelenthető, hogy hiába rendelkezett a német hadsereg jóval fejlettebb páncélosokkal, de gyártási mennyiségben messze alul maradtak a szövetségesek kapacitásánál. Így a sok lúd disznót győz alapon sikerrel vehették fel a harcot a háborúban.

 

 

Felhasznált irodalom:

1.) Kurt Rieder: A legyőzhetetlen Tigris páncélos, ISBN 963940909X

2) Kurt Reider: Hitler titkos fegyverei, ISBN: 963 86082 7 7

3.) Dr. S. Hart & Dr. R. Hart: German Tanks of World War II, ISBN 963 9037 72 9

4) Földi Pál: Tankkönyv, ISBN: 963 375 040 7

5) www. wikipedia.hu Letöltés dátuma: 2017.10.01. 13:10

https://hu.wikipedia.org/wiki/Panzerkampfwagen_VI

https://hu.wikipedia.org/wiki/Panzerkampfwagen_VI_B

6) www.lemil.blog.hu Letöltés dátuma: 2017.10.01. 13:12

http://lemil.blog.hu/2010/12/23/vendegposzt_hitler_csodafegyverei_1_0/2010/12/23/(írta: Holecza Dávid)

7) Képek: https://hu.pinterest.com Letöltés dátuma: 2017.10.01. 13:18

 

Készítették:

Czakó Enikő (ITDNXQ)

Holecza Dávid (AAE2K9)

Hanzel Balázs(TMIEUD)